A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány bohócdoktorai már több mint 25 éve életörömet, vidámságot és reményt visznek a kórházakba. Elsősorban a beteg gyermekek gyógyításának támogatása a csapat célja, de évek óta dolgoznak idős otthonokban, foglalkoznak autista gyerekekkel, látogatnak nevelőintézeteket és jártak Kárpátaljáról menekült családokat elszállásoló intézményekben is.
Közeledik a Karácsony. Szomorú, de biztosan lesznek kórházban fekvő beteg gyermekek az ünnepek alatt is. Vajon dolgoznak ilyenkor a Bohócdoktorok? Ezt a kérdést is feltettük az interjú során Matyasovszky-Zsolnay Bencének, az Alapítvány igazgatójának, aki aki 2021-ben a színház-igazgatás területét cserélte fel a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány vezetésével. Gelencsér Tünde az Alapítvány művészeti vezetője, színész, diplomáit a PTE-BTK magyar szakán és a PTE-FEEFI művelődési menedzser szakán szerezte, maga is bohócdoktor.

- Tündét arról kérdeztük, mikor és hogyan került kapcsolatba az Alapítvánnyal?
Ez az egyik legfontosabb találkozás volt az életemben húsz évvel ezelőtt. 2003-ban az alapítvány felvételit hirdetett a bohóc csapatába, egy véletlen folytán értesültem erről. Korábban nem hallottam róla, nem is volt túl sok fogalmam arról, hogy pontosan mit is jelent bohócdoktornak lenni. Az első érzésem a kíváncsiság volt, de az az igazi mindent átható, rendkívül felcsigázó, izgatott kíváncsiság. Aminek nem lehet ellenállni. Nem volt kérdés, hogy jelentkezek a felvételire.

- Mi motiválta, hogy csatlakozzon a Bohócdoktorokhoz?
Egyrészt a misszió, amiről azelőtt nem is hallottam, és teljesen elvarázsolt az ötlet, hogy a bohócdoktorok gyerekeket látogatnak a kórházban. Nekem is van olyan emlékem, amikor gyerekként egy hetet kórházban kellett töltenem. Ugyanakkor azt a művészeti megközelítést is nagyon izgalmasnak találtam, hogy a módszer a bohóc archetípussal dolgozik. Ez egyszerre színházi formanyelv és filozófia számomra. A bohóc nagyon felszabadító tud lenni, mert folyamatosan keresi a kapcsolatot a közönséggel, őszinte, az érzelmekkel dolgozik és a konvenciókon kívül működik. A bohócdoktorok azzal oldják a szorongást, hogy egy picit másfajta életszemléletet, viselkedési formát, a világ játéktermészetét adják abba a praktikus rendszerbe, amit az orvosoknak a protokoll szerint és a gyógyulás érdekében működtetniük kell. Amikor 2016-ban művészeti vezető lettem, számomra nem volt kérdés, hogy bohócként is folytatom a működést: szeretem a saját bőrömön érezni a tevékenységünk lényegét.

- Ön nemcsak Bohócdoktor, hanem művészeti vezető is. Milyen feladatokat kell ellátnia ebben a minőségében?
Művészeti vezetőként elsősorban a művészeti terv kidolgozásáért és a művészeti munka színvonaláért vagyok felelős, de ahogy a munkánk sokféle aspektusából következik, ez nagyon sokféle tevékenységet is jelent. A művészeti programjaink kidolgozása, a bohóc csapat fejlődése, szakmai támogatása, a képzések, továbbképzések szervezése, workshopok tartása ugyanúgy a munkám része, mint az egészségügyben dolgozókkal, mentálhigiénés szakemberekkel, gyógypedagógusokkal, pszichológusokkal való szakmai együttműködés.

- Az Alapítvány honlapján olvasható, hogy elsősorban beteg gyermekekkel foglalkoznak, de már az idős korosztályt segítő intézmények is felkerültek a várakozók listájára. Hogy érzi, melyik korosztálynak tud leginkább segíteni?
A bohócdoktori vizitek mellett 2006. óta vannak rendszeres programjaink idősek otthonában. 2014-ben hoztuk létre speciális programunkat értelmi sérült gyerekek számára, 2020 óta pedig gyermekotthonban élőkkel is foglalkozunk.
A bohóc lényege a humor, az érzelmek, a jelen idő és az emberi kapcsolódások. Bár a gyerekeket általában könnyebben, gyorsabban tudjuk bevonni a játékhelyzetbe, a felnőttek is ugyanúgy vágynak az emberi kapcsolódásra, és az érzelmi felszabadulásra, ezért tud a bohóc érvényesen szólni mindenkihez. Az idősotthonokban mindig attól függően választunk módszert, hogy milyen állapotú emberek vannak ott, milyen tér áll rendelkezésre a találkozáshoz, illetve, hogy mi a célunk. Itt általában többet dolgozunk zenével, szenzoriális impulzusokkal és emlékidéző témákkal vagy tárgyakkal. Az elmúlt években intenzíven foglalkoztam egy projekt keretében a demenciával és az autizmussal, nekem személyesen most ez a speciális területem, ahol a legmélyebb a tudásom és a leggazdagabb a művészi eszköztáram.

- Egyeztetnek orvosokkal, ápolókkal a vizitek előtt? Ha igen miről és mennyire részletesen?
Minden alkalommal kérünk információt, a kórházi vizitek a személyzettel való konzultációval kezdődnek. Fontos, hogy tudjunk azokról a speciális dolgokról, amiket figyelembe kell vennünk a munkánk során. Tudnunk kell, milyen állapotban vannak a gyerekek, történt-e olyan beavatkozás a délelőtt folyamán, amit figyelembe kell vennünk, illetve azt is, ha tartósan bent fekvő a gyerek, ha különösen szorongó, ha mozgásban vagy érzékelésben akadályozott. Több kórházban is szorosabb együttműködésben dolgozunk együtt az orvosokkal és nővérekkel, részt veszünk a vérvételen, a műtéti előkészítésekben, valamint a CT és MR vizsgálatok előkészítéseiben. Ez komoly összmunkát igényel, ismernünk kell egymás munkáját és folyamatosan kommunikálnunk kell.

- Személy szerint Önnek van olyan emlékezetes élménye akár egy kis beteggel, vagy egy idősebb pácienssel, amit bohócdoktorként szívesen megosztana az olvasókkal?
Az Intenzív Mosoly programunk során találkoztam egyszer egy 4-5 év körüli kisfiúval a kardiológián. CT vizsgálatra érkezett, ami eleve egy hosszabb procedúra. Nála fontos kérdés volt, hogy kell-e altatni a vizsgálat során, vagy együtt tud-e működni úgy, hogy erre ne legyen szükség. Érkezéskor nagyon félt, de érezhető volt, ahogy folyamatosan oldódott a bohócom hatására, a váróteremben már nagyokat nevetett a közös játék során. Nem voltam benne biztos, hogy ez elég lesz a CT gépnél, ezért elkezdtünk együtt felépíteni egy űrhajós játékot. Ráéreztem, hogy szorongás van benne attól, hogy nem irányíthatja a helyzetet, ám ha ezt projektáljuk egy harmadik szereplőbe, az neki nagy feloldódás lesz. Volt nálam egy plüssmacska aznap, akit úgy mutattam be, hogy élete álma, hogy egyszer űrhajóba szálljon, de nagyon bátortalan. Azt kezdtük el játszani, hogy a vizsgálati helyszínek egy űrhajós kiképző egy-egy állomásai, a CT gép pedig az űrhajó. Egyre lelkesebb lett, és vállalta, hogy elkíséri a macskát az űrutazásra, megnyugtatja majd, és vigyáz rá, hogy ne mozogjon a repülés alatt. Amikor a CT géphez értünk ő már csak az űrhajót látta. A vizsgálati helyiségben mindig van egy kis idő arra, hogy barátkozzunk a géppel és az ott dolgozókkal nagyon jó együttműködésben dolgozunk. Együtt indítottuk el az űrhajót. A vizsgálat után pedig csillogó szemekkel jött ki, lelkesen és boldogan, mert remekül sikerült az űrutazás.

- Mit ad Önnek az, hogy bohócoktor?
Amikor elkezdtem, azért szerettem meg, mert ez a munka teljes embert igényel. Ugyanúgy szükség van a színészi játékra, a dramaturgiai gondolkodásra, az improvizációs készségre, mint arra, hogy milyen ember vagyok, hogyan tudok szembenézni a gyengeséggel és a fájdalommal. A bohóc akkor tud igazán kapcsolódni, ha hiteles figura, aki a színész személyiségéből, jellemvonásaiból születik, aztán persze színészi eszközökkel épül fel, de a benső lényege, a játszó személyisége és az, hogy a valóságos helyzetekkel és érzelmekkel dolgozik. Bohócdoktornak lenni folyamatos fejlődést, továbbképzést, időről időre elmélyülést és önismereti munkát igényel. Nem tudom, van-e más szakma, ami ennyi inspirációt adna nekem, ami ennyire ki tudná elégíteni a csillapíthatatlan kíváncsiságomat.

Az Alapítványról Mattyasovszky-Zsolnay Bence, ügyvezető igazgatót kérdeztük

- Hogyan jött létre a szervezet?
Monica Culen, az osztrák Piros Orr alapítója hozta létre 1996-ban. A magyarországi Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány volt a második ilyen szervezet, amely megalakult. Azóta a bécsi központú Red Noses International-hoz 11 partnerszervezet tartozik.

- Az elmúlt 25 évben országos hálózatot alakítottak ki. Hogyan történt, történik ennek szervezése?
A munka szervezése Budapestről történik. Mind az adminisztratív, mind az adományszervező munkatársak az itteni irodában dolgoznak. Ugyancsak innen végzik feladatukat a művészeti munka irányítói. Jelenleg három régióban dolgozunk: Budapesten, Észak-Kelet Magyarországon (Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza) és a Dél-Dunántúlon (Pécs, Kaposvár). Ezekben a régiókban a napi munkaszervezés feladata a régiós koordinátor feladata.

- Kik a Bohócdoktorok?
A bohócdoktorok előadóművészek (színészek, táncosok, zenészek), akik rendelkeznek azokkal a szakmai tudással és emberi kvalitásokkal, amik ehhez a munkához speciálisan kellenek. A többfordulós felvételi után komoly szakmai képzésen vesznek részt, csak ezt követően tudják ellátni a bohócdoktori munkát. Természetesen később is rendszeresen vesznek részt tréningeken, foglalkozásokon, ahol alaposabban sajátíthatják el a „szakma” speciális fortélyait. Mivel ez a munka állandó tanulást igényel és komoly pszichés teherrel jár, fontos, hogy egy fix csapattal dolgozhassunk. A bohócdoktorok épp ezért nem önkéntesek, hanem munkájukért díjazásban részesülnek.

- Beteget vagy kórházi osztályt látogatnak a bohócdoktorok? Egyéni, vagy csoportos módon történik a „gyógyítás”?
A bohócdoktorok egy-egy vizit alkalmával jellemzően több kórházi osztályt látogatnak meg. A rendszeres vizitek alkalmával két bohócdoktor dolgozik együtt, speciális programjaink között van olyan, ahol egy bohócdoktor dolgozik együtt a kórházi személyzettel. Az egyéb helyzetekben, például a középsúlyos fogyatékkal, illetve autizmus spektrumzavarral élő gyerekeknek szóló programjainkban, vagy a gyermekotthonokban élő fiatalok számára létrehozott projektünkben három vagy négy bohócdoktor vesz részt

- A módszereik a bohócdoktorok egyéni ötleteire, rögtönzésre épülnek, vagy inkább csapatmunkára? Az utóbbi egyben rendszeres képzést, továbbképzést is igényel? Hogyan?
Módszerünk lényege a közös improvizáció. A bohócdoktorok mind egymásnak, mind a látogatott kedvezményezetteknek (legyenek idősek vagy gyerekek) ajánlatokat tesznek a közös játékra. A képzésük és továbbképzésük során nagyon fontos, hogy megismerjék azokat az alapelemeket, amikre az egyes szituációkban közösen építkezhetnek. Ebben a pillanatban harmincöt művész dolgozik alapítványunknál. Ők olyan felkészítést kaptak és olyan készségekkel rendelkeznek, hogy bármelyik társukkal tudnak azonnal közösen improvizálni, bármilyen közegbe kerülnek. De akár a Red Noses család más országból érkező művészeivel is együtt tudnak dolgozni.

- Milyen anyagi forrásokra épül az Alapítvány működése?
Alapítványunk adományokból tartja fenn magát. Magánszemélyek, cégek adományai mellett, a harmadik legjelentősebb bevételi forrásunk a magánszemélyek adó 1% felajánlása. Nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik lehetővé teszik, hogy a missziónk megvalósulhasson.

Adományozásra itt van lehetőség: https://adomany.pirosorr.hu/

Természetesen kötelességünk a rendelkezésünkre bocsátott adományokkal úgy gazdálkodni, hogy azok legnagyobb részét a vizitek megvalósítására fordítsuk. Az adminisztratív költségeket pedig a lehető legalacsonyabban tartjuk.

- A legaktuálisabb kérdés: dolgoznak karácsonykor a Bohócdoktorok?
A Piros Orr bohócdoktorok a partnerintézményekbe minden héten ugyanazon a napokon járnak, így például a Bethesda Gyermekkórházba keddenként, a Szent János Kórházba szerdánként. Nincs ez másként az ünnepek idején, így karácsonykor sem, hiszen, sajnos ilyenkor is vannak beteg gyermekek a kórtermekben. Kórházban lenni, kezeléseken részt venni vagy műtétre várni, műtét után lábadozni mindig nehéz. Ünnepek alatt, karácsonykor ez sokkal nehezebb. Nehezebb elfogadni a kórtermek magányát, amikor mások az otthonuk melegében ünnepelhetnek a családjukkal. A Piros Orr bohócdoktorok ezen próbálnak enyhíteni a nevetés és a humor erejével.

Kedves Tünde és Bence! Köszönjük a beszélgetést! Békés, Boldog Ünnepeket és sok-sok vidám gyógyuló kisgyerek mosolyát kívánjuk munkájukhoz!

Az interjút készítette: Offenbeckné dr. Sólyi Ilona